Amikor 1838-ban Victor Regnault francia fizikus és kémikus laboratóriumában a történelem során első ízben állított elő PVC-t, valószínűleg még senki sem gondolta, hogy 150-200 év múlva a műanyag okozza majd a világ egyik legégetőbb problémáját. Mára globális szinten évente mintegy 5 billió (5 ezermilliárd) egyszeri nejlonzacskót használunk fel, aminek 70 százaléka hulladékként végzi, és hozzávetőleg 500 évig szennyezi még a környezetünket.
Ez csupán a nejlonzacskó, a számok pedig még ennél is riasztóbbak, amikor a teljes képet nézzük. A számítások szerint jelenleg évente 300 millió tonna műanyagot állítunk elő, ebből hulladék formájában 10-20 millió tonna kerül az óceánokba, ami rendkívüli módon veszélyezteti a vízi és a szárazföldi élővilágot egyaránt. Az ENSZ előrejelzése szerint, ha nem változtatunk a jelenlegi szokásainkon, 2050-re több műanyag lesz a Föld óceánjaiban, mint hal.
Megoldás lehet a vízben lebomló nejlonzacskó
A műanyag sajátossága, hogy a bomlási folyamat során a szerkezete szétválik, és igen apró darabkák, úgynevezett mikroplasztikok vagy mikroműanyagok keletkeznek. Ezek megtalálhatók az ivóvízben, és bekerülnek az általunk elfogyasztott állatok szervezetébe is. A tudósok ma még megbecsülni sem képesek, hogy a műanyagok mekkora fenyegetést jelentenek az ökoszisztémára, ezáltal az összes életre a bolygón.
Chilei kutatók olyan forradalmi anyagot fejlesztettek ki, amelynek alapját nem a polivinil-alkohol (PVA) képzi, hanem egy, a gyógyászatban az orvosi tabletták és vitaminok bevonására alkalmazott anyag. Az ebből készült zacskók néhány perc alatt toxikus vagy bármilyen szennyeződés nélkül feloldódnak a vízben, és tekintettel arra, hogy az egészségre ártalmatlanok, az élővilágot sem veszélyeztetik.
